Vegyük az első példát. Egyszerűnek tűnik a dolog: a jég hideg, megfagyott, a felszínén melegebb van, olvadni kezd, vizes lesz, és csúszik. Eddig rendben, de akkor miért kell a korcsolya? Arról nem is beszélve, hogy a jég sem mindig egyforma. A jéghokisok "gyors" és "lassú" jégről beszélnek, a jég minősége pedig akár meccseket is eldönthet. A "gyors" jég keményebb, hidegebb, simább felületű, kevésbé havas, vagyis gyorsabban lehet rajta siklani. A site-on megtalálhatjuk többek között e jelenségek kémiai magyarázatát is. Régebben azt hitték, hogy a korcsolya vagy a korong miatti nyomás teszi vizessé és csúszóssá a jég felületét, vagyis az mindig csak ott csúszós, ahol épp csúsznak rajta. Az új felfedezések szerint viszont a jég önmagában is csúszós: mindenféle minőségű és hőmérsékletű jégnek van egy kvázi cseppfolyós felülete, így lehetséges az, hogy még a mínusz 130 °C-os jég is csúszik. Persze ettől függetlenül a külső erők - mint például a nyomás - megolvasztják a jeget, és így megváltoztatják annak paramétereit.
Külön fizikája van a korcsolyacipőnek is. Azt például mindenki tudja, hogy a korcsolya éle acélból van, de azt már kevesen sejtik, hogy ez az él konkáv felületű, és így az tulajdonképpen két élből áll. Ennek köszönhető, hogy le tudunk fékezni, meg tudunk állni, amikor ezt a speciális élet egy határozott mozdulattal a jégbe fúrjuk. Ugyanígy megismerhetjük a hokizás többi elemének fizikáját is. Megtudhatjuk, hogyan tudják a játékosok a korongot akár 100 mérföld/óra sebességre felgyorsítani, vagy hogy milyen és mennyi energia szabadul fel egy-egy hokipályán történő durvább összeütközés során.
Ha pedig nem vagyunk hokirajongók, más sportágakat is megismerhetünk ilyen szempontokból: a baseball, a biciklizés és a gördeszkázás is sok tudományos ismeretet rejt magában.